Nem ezt akartam gondolni...!

Na akkor ennek itt és most van vége.

Kurvára elegem van abból, hogy azt hiszitek, engem hülyének lehet nézni, meg át lehet baszni. Felejtsétek ezt el... Ráadásul pont olyan emberek próbálnak meg madárnak nézni, akik már ismerhetnének annyira, hogy tudják, nem fog működni a dolog.

Én elhiszem, hogy kurvára nem akarsz nekem fájdalmat okozni egy adott dologgal, ezért inkább nem mondod el és kamuzol róla, de basszameg... Nem vagyok hülyegyerek! ;) Ha nem akarod, hogy fájjon, akkor ne tedd meg... Nem hiszem, hogy a kapcsolatunknak emiatt kellene véget érnie, de most nagyon úgy érzem, kész, passz, ennyi volt. Ha pedig így van, hát akkor reménykedj, hogy nem lesz bennem bosszúvágy, mert cicám, akkor nagyon szarul fogsz járni.

Ne mondja nekem mostantól senki, hogy tartozom ennyivel, vagy ennyit ér nekem. Nyaljatok sót, szerintem egyértelműen lerí rólam, hogy nem vagyok önző, sőt, kifejezetten az ellentetje. Hogyha én megteszek valakiért valamit, azt nem azért teszem, mert utána viszonzást várok, vagy elraktározom a fejemben, hogy na majd ha nekem lesz bajom... Annak segítek, akinek én szeretnék, akinél jónak látom, nem annak, aki pusztán létfentartói ösztönből, későbbi viszonzásban reménykedve akkor egyszer megallgatta a bánatom! Bennem nem fogtok tudni bűntudatot kelteni, mivel nincsen lelkiismeretem... Ha jól számolom, hmm, 17 éve. Ha szeretlek, ha jó embernek talállak, ha érdemesnek tartalak... Akkor ott leszek Veled jégesőben, hurrikánban. Ha nem, akkor mehetsz a kurva anyádba sírni!

Egy szar alakot látsz bennem? Talán igazad van... Megannyi hibámat fel tudnád sorolni? Emberből vagyok, igen, szóval van bőven... Meg akarsz változtatni? Cicamacsek, fejetsd el!
EZ AZ A PERC, amikor kivágom a megfelelési kényszeremet a picsába. Tudod mit? Magasról teszek rá, hogy mit és miért akarsz bennem megváltoztatni! Innentől fogva sem anyámnak, sem apámnak, sem a pasimnak, sem a tanáraimnak, sem akármilyen embernek nem fogok majd más arcot mutatni, mint amilyen vagyok. Az életem a kezdetektől fogva csupán egy színjáték... Szappanopera, dráma, paródia, van itt minden! Csak az a baj, hogy rohadtul unom már a jelmezeket és szövegkönyveket, SZÓVAL HA NEM TETSZIK VALAMI, TAKARODJ A RETEKBE! Nekem nem fogsz hiányozni.

Elvágom a köteleket... Nem, mostantól senki nem fog tudni a közelembe férkőzni. Az a néhány ember, aki már a barátom, aki fontos nekem, NAGYON fontos, és akiről tudom, hogy hasonlóan érez, itt maradhat a szívemben lábát lógázva, de a helyek száma ezzel betelt. 4 fő, 3 hím meg egy leányzó csücsül idebent, amiből 1 az unokatestvérem, szóval nem túl jó a jegyzék, de ez van. A barátom akarsz lenni? IGAZÁN A BARÁTOM AKARSZ LENNI? NAGYON AKAROD? ÖRÖKRE AKAROD? TELJESEN AKAROD? AKKÓ' RÁBASZTÁL! Meguntam, hogy akiben megbíztam, az ott vert át, ahol lehetett, hogy mindig pofára estem. Spancik még lehetünk, sörpajtik vagy hiszticimbik, ha kivételes vagy, még remek haverok is, esetleg felületesen barátok, de többet ne várj tőlem... Kösz.

ENNYI.

aki vissza akarja kapni a régi Emily-t... sírjon

Mit teszel, ha problémád van két emberrel?
Megbeszéled vele a problémát, csendesen távozol az oldalról, esetleg... időt és energiát nem pazarolva eléred, hogy másik négy ember, akik nem tettek semmit ellened, szintén szarul érezzék magukat?

Igen, bassz ki a többi emberrel is, cseszd el a napjukat, a hetüket, a hónapjukat, élvezd a fájdalmat, amit okozol, ismételd el milliószor agyatlan barom módjára, amire már kaphattál választ, és fusd le ugyanazokat a köröket fölöslegesen és idegesítő módon, továbbá folytasd az emberek életének elcseszését.

Majd nézz tükörbe.

Mosolyodj el.

Szeresd magad.

Olvasni vágyóknak, akaróknak, kíváncsi egyedeknek, barátoknak és ellenségeknek

Part 1. - Apa
Hosszú idő óta ma ismét találkoztam Apuval. Nagyon hiányzik, mióta elköltözött a barátnőjéhez, de végre láthattam, hogy és mint élnek. Amíg Regi szerződéskötni volt, mi leléptünk a Sugárba, kaptam egy könyvet, Karinthy-tól az "Így írtok ti" című művet, amit már nagyon rég el akarok olvasni, szóval már el is kezdtem. ^^ Életemben először ettem gyümölcsrizst, valami ananászos-nemtudommilyenest, hát, nem lesz a kedvenc kajám, de azért jó volt. Beszélgettünk erről-arról Apuval, és... azt eddig is tudtam, hogy ha elszakítanának Tőle, abba belehalnék, de azt nem, hogy ennyire szükségem van rá. Most van laptopjuk, szóval remélhetőleg majd tőbbet dumálunk. 
Ő nem csak az apám. Ő a részem.

Part 2. - Zoli
Hétfőn, bent a városban tök random összefutottam egy régi barátommal, akit már lassan egy éve láttam utoljára. Alig ismertem fel - bizonytalanul szóltam utána, ő pedig hátrafordulván átsiklott a tény felett, hogy egy vörös, rágott-nyírt-tépett hajú, piercinges altercsaj lettem az utolsó találkozásunk óta, így csak akkor hitte el, hogy én vagyok én, amikor úrinőhöz méltóan bemutatkoztam. Fél órát császkáltunk, beszélgettünk, érdeklődtünk egymás hogyléte felől, de nem beszéltünk meg konkrétumokat arról, hogy mikor látjuk egymást utoljára - talán nem is kellett. Fél óra elteltével pedig elköszöntünk egymástól, és hátra sem pillantva elindultunk két ellenkező irányba... 
Barátok - akkor bukkannak fel, amikor a legkevésbé sem számítasz rájuk, és úgy távoznak, hogy nyitva hagyják maguk mögött az ajtót - tudj utánuk szaladni!

Part 3. - Mozi
Vasárnap és hétfőn is voltam moziban. Előbbin a Paranormal activity (Parajelenségek) harmadik részét, míg utóbbin a Lopott időt (In time) néztük meg...
A Parajelenségek egy rohadt nagy csalódás volt. Az első két rész előzményeként szerepel a listán, tehát - elvileg - anélkül, hogy láttad volna az előzőeket, értened kéne a filmet. Én láttam őket, de nem emlékszem rá - így azonban nem értek az egészből semmit... Szánalmasan gyengére sikerült a film, mit ne mondjak. Nem baj, ezzel is nyertem - tapasztalatot, hogy többet ezt sem nézem meg!
Lopott idő - jó, jó, túlságosan jó! Justin Timberlake nagyott alakított, szóval most már biztos vagyok benne, hogy nem csak a hangjával tud nagyot alkotni. A film ajánlóját elolvasva (és látva, hogy dráma-sci fi a mű) nem számítottam nagy durranásra, de mint tudjuk... Könyvet borítójáról?! Szóval ajánlom mindenkinek. 
Madarat tolláról, könyvet borítójáról, embert barátjáról, filmet látatlanban?

Part 4. - Szavak nélkül
Vannak dolgok, amikre az ember lánya egyszerűen nem tud mit válaszolni. Akar, szeretne, de nem tud mit... Nem az esetleges megdöbbenéstől, félelemtől, dühtől, szomorúságtól, vagy talán haragtól - nem, ezeknek semmi köze ahhoz, amikor képtelen vagy eldönteni, hogy mi a jó francokat kellene reagálnod. Ilyenkor annyit mondasz, hogy "Oké.", és semmi mást, mert tudod, hogy sikerülne kimondanod bizonyos dolgokat, akkor sem értene a másik. 
"Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértse."

Part 5. - Én és mások
Valamiért - nem tudom megmondani, pontosan miért - de szeretem eljátszani a manipulálható kislányt, akivel játszadozni lehet. Szeretem, ahogyan az embereknek megjön az önbizalma, és egyre ügyesebben, láthatatlanabbul próbálnak kezelni, irányítani - arról pedig nem feltétlenül kell tudniuk, hogy éppen a fordítottja történik... Hiszen ki gondolná, hogy miközben éppen úgy táncoltat valakit, ahogyan ő szeretné, az "áldozat" irányítja a füttyszót? Senki. 
Nem szeretek fájdalmat okozni.

Part 6. - Próba
Viszonylag egyszerűnek tűnő próbát állítottam magam elé - és elbuktam. A játékban egyetlen szabályt állítottam fel - fogd vissza magad! De hiszen olyan nehéz... Nem is gondoltam volna, hogy ennyire. És természetesen nem is sikerült. Talán azért, mert képtelen vagyok rá, talán azért, mert a játék volt túl nehéz, de talán azért, mert nem is akartam igazán átmenni a teszten? Ki tudja...? Én. Azt hiszem, annyira el akartam érni a célt, a célomat - ami ellen az egész próba létrejött - , hogy figyelembe sem vettem, amit a józan eszem diktált. 
Láncra kellene verni...

Part 6., edition 2.0 - A bukás és a gyűlölet
Nem sikerült átmennem a saját magam elé állított tesztemen. Nem ezért utálom magam, mármint nem azért, hogy elbuktam, hanem tulajdonképpen azért, ahogyan és amiben elbuktam. Most már tudom, hogy mit és hol hibáztam, és hogyan tudok legközelebb - ha lesz még ilyen alkalom - korrigálni, de valamiért biztos vagyok benne, hogy ismét, újra és újra csak elbukok és elbukok... 
Az önuralom egy olyan dolog, amivel csak akkor rendelkezem, amikor éppen nincsen rá szükség.

Szóval ennyit rólam, meg az unalmas, szürke világomról, amelyben élek. Kíváncsi vagyok, hogy ha leugranék egy hídról, a szárnyaim megmentenének-e? 

Xoxo,
[Moondancer]